Sziasztok! Szeretnék mindenkit és bárkit üdvözölni ezen a portálon. Nem árulok én semmit sem, mielőtt valaki vádolni szeretne a tartalmak hiánya miatt. Én egy teljesen átlagos Z generációs harcos vagyok a 21. században. Sorstársaim tudják, rólunk van a legtöbb irigylésre méltó tanulmányi leírás a közmédiában. Még azért várom a 15 főt számláló Gen Z kísérletet, amikor összehasonlítják az agyi hullámok minőségét a bonobokkal... 

Elég nagy port kavartunk az öntudatossággal, talán le is pipáltunk egyeseket a határozottságunkkal, nem igaz? 

Na de amennyire egy "digitális bennszülött" elméjétől lehetséges elmesélem nektek az én utamat. Szóval valamikor  1997–2012 között láttam napvilágot. Az alatt a rendkívül sok év alatt amennyit éltem rájöttem, hogy a világ tele van kegyes hazugságokkal. Miért? Ez a felnőtt élet jelenleg divatos védekezési mechanizmusa. 

Teljesen átlagos gyermekkorom volt, alkoholista apuka, őrült módon dolgozó anyuka, testvérek akiknek segíteni kellett. Minden nagyon egyszerűen, ment. Egyenes úton felnőtt emberré váltam és ezt is mondtam/mutattam mindenkinek. Egyetem, summa cum laude diploma és éljen jöhetett a nagybetűs boldog élet. 

Emlékszel még? Kegyes hazugságok.

És hát igen, ez nem tartott sokáig. A SYSTEM ERROR gyorsan megérkezett. Lábadoztam egy kicsit, formáltam egy picit azokat a szinapszisokat, püföltem a gyrusokat és... nem lettem jól. (A kicsinyítő jelzők igazából a maximalizmusommal és türelmetlenségemmel kötött titoktartási szerződésem miatt kellenek. Áh, ezek a füllentések csak úgy maguktól jönnek!) Persze voltak napok, amikor majd' kicsattantam, máskor az ágyat toltam nem kevés szociális undorral.

Nem akarlak megijeszteni, mert képzeld el, hogy jól ugyan nem, de jobban vagyok! Paradox módon az első küzdelmek közé tartozott, hogy megengedtem magamnak, hogy szomorú legyek, mindenféle bűntudat nélkül. Nagyon leizzadtam közben, de utána jobb lett.