Kicsoda, micsoda?

Én a lélekvándor

Sziasztok! Szeretnék mindenkit és bárkit üdvözölni ezen a portálon. Nem árulok én semmit sem, mielőtt valaki vádolni szeretne a tartalmak hiánya miatt. Én egy teljesen átlagos Z generációs harcos vagyok a 21. században. Sorstársaim tudják, rólunk van a legtöbb irigylésre méltó tanulmányi leírás a közmédiában. Még azért várom a 15 főt számláló Gen Z kísérletet, amikor összehasonlítják az agyi hullámok minőségét a bonobokkal... 

Elég nagy port kavartunk az öntudatossággal, talán le is pipáltunk egyeseket a határozottságunkkal, nem igaz? 

Na de amennyire egy "digitális bennszülött" elméjétől lehetséges elmesélem nektek az én utamat. Szóval valamikor  1997–2012 között láttam napvilágot. Az alatt a rendkívül sok év alatt amennyit éltem rájöttem, hogy a világ tele van kegyes hazugságokkal. Miért? Ez a felnőtt élet jelenleg divatos védekezési mechanizmusa. 

Teljesen átlagos gyermekkorom volt, alkoholista apuka, őrült módon dolgozó anyuka, testvérek akiknek segíteni kellett. Minden nagyon egyszerűen, ment. Egyenes út a felnőtté váláshoz. Egyetem, summa cum laude diploma és éljen jöhetett a nagybetűs boldog élet. 

Emlékszel még? Kegyes hazugságok.

Hát igen, ez nem tartott sokáig. A SYSTEM ERROR gyorsan megérkezett. Lábadoztam egy kicsit, formáltam egy picit azokat a szinapszisokat, püföltem a gyrusokat és... nem lettem jól. Persze voltak napok, amikor majd' kicsattantam, máskor az ágyat toltam nem kevés szociális undorral.

Paradox módon az első küzdelmek közé tartozott, hogy megengedtem magamnak, hogy szomorú legyek, mindenféle bűntudat nélkül. Nagyon leizzadtam közben, de utána sokkal jobb lett.

Ki vagyok én? Egy Z generációs harcos. Egy rendszer anomália, egy paradoxon. A sok kivétel közül egy. Leginkább szabad. De amúgy kötött a szorongásaim miatt. Szóval bárki és mindenki. Örvendek!

Miért jött létre az oldal? Mindig szerettem írni. Céltalanul, önfeledten. Sokszor, lefekvés előtt zúgott a fejem a "napi sokmindentől" és nem tudtam elaludni, ezért különböző helyszínekre kalauzoltam magam. Volt olyan, ami egészen sokáig ébren tartott, egyes alkalmak kevésbé.

Rájöttem, hogy írott formában kiadni az érzelmeket segít a tudatom csendesítéséhez. Ezért vagyok most itt, mert minden szöveg, minden sor és mondat én vagyok. Őszinte, kíméletlen. Kiadom, amit magamban tartok.

Minden egyes karakter, amit leütök azért jött létre, mert ezek nélkül minden sokkal nehezebb lenne. A mondanivaló egy melléktermék, amivel mindenki szabadon gazdálkodik. Kérlek vigyázz a szavaimra!